A permakultúra, avagy tervezz magad köré élőhelyet!
Talán sokan még csak most ismerkednek meg a permakultúra fogalmával, pedig igazán nem újkeletű a dolog, több évtizedes múlttal rendelkező tudományról van szó. A mostani bejegyzésemben szeretném megmutatni miről is van szó és miért olyan szimpatikus számomra.
A permakultúra természetszerű biogazdálkodást jelent, mely az embert, a közösséget helyezi középpontba. Az ausztrál Bill Mollisont tartják a fogalom atyjának, aki már a 70-es években felismerte, hogy az emberiség - ha így folytatja tovább - feléli a Föld tartalékait és elpusztítja önmagát és a körülötte lévő élővilágot is. Nagyhatású műve, a Designer’s Manual (magyarul még nem jelent meg...), mely a permakultúra alapjait fektette le, egy egészen új megközelítést javasolt a globális környezeti problémák megoldására. Sajnos a jelen bejegyzés nem nyújt lehetőséget a permakultúra teljeskörű bemutatására, ezért csak röviden foglalnám össze, mit jelent a gyakorlatban.
Egy permakultúrás gazdaság még csak nem is hasonlít a napjainkban, az utak mentén látott monokultúrás, nagyüzemi gazdaságokhoz. Inkább élettér, mint sem föld, melyen élelemiszert termelünk. Alapja a biodiverzitás megőrzése, létrehozása, tehát minél többféle növény- és állatfaj tartását jelenti egy helyen. Középpontjában az ember áll, mert úgy alakítja ki - gondos tervezést megelőzően - a terület mintázatát, hogy ellássa őt élelmiszerrel, tejtermékkel, hússal, ráadásul olybá módon, hogy egyáltalán nem alkalmaz műtrágyát, vegyszeres kezelést, gépeket, ipari takarmányt. Itt gyorsan meg kell jegyeznem, hogy egy permakultúrás gazdaság, csak akkor lesz teljesértékű, ha maga az ember is benne él, szerves részét alkotja rendszernek.
Tudom, itt sokan arra gondolnak, hogy tulajdonképpen ez egy tanya. Én személy szerint meglepően sok fiataltól hallom, hogy szívesen választaná a vidéki életet, a túlzsúfolt, fenntarthatatlan városokkal szemben. Egyre többen és többen szeretnének önfenntartók lenni, saját maguk dönteni életükről (mit egyenek, hol éljenek, mit dolgozzanak), nem pedig a multik és az állam fojtogató szorításában és függésében leélni az életüket. Itt a lehetőség!
Ma már az internet szinte bárhonnan elérhető, ha nem, éveken belül úgy is az lesz. A távmunka is egyre népszerűbb, egyrészt környezetkímélő hatása miatt, másrészt a vállalatok felismerték, hogy költségcsökkentő hatása is jelentős lehet, valószínűleg terjedni fog a jövőben alkalmazása. Arról nem is beszélve, ha ügyesek vagyunk még dolgoznunk sem kell, mivel tanyánk energiaszükségletét megújuló energiaforrásokkal (leginkább napelem, napkollektor javasolt) ki tudjuk váltani. Én egy fajta modern tanyát vízionálok, amikor leírom ezeket a sorokat, ahol kéz a kézben jár a magas szintű technológia, tudomány a régi idők életvitelével. Tovább gondolva elképzelhetőnek tartom, a jövő értelmisége a modern paraszt lesz.
Visszatérve a témához. Ember, állat, növény teljesen összhangban él itt egymás mellett, nincs tipikus alá-fölé rendeltségi viszony, mindennek meg van a maga haszna és értelme. Egy példán keresztül szemléltetném, hogyan is kell ezt elképzelni:
Tegyük fel, hogy van egy gyümölcsösünk, hogy ne kelljen külföldről behozott, kétes eredetű gyümölcsöt ennünk az év folyamán, esetleg lekvárt, befőttet is szeretnénk magunknak eltenni télire. Már a fajták kiválasztásánál is törekedni kell arra, hogy minél változatosabb legyen kertünk. Kicsit hasonlítson egy erdőre, legyen lombkoronaszint (gyümölcsfák), cserjeszint (csipkebogyó, galagonya, mogyoró, ribizli, stb.), így növeljük kertünk ellenállóképességét a kártevőkkel szemben, mondhatnánk azt is, stabilabbá válik a rendszerünk. Vannak tyúkok is (egy család ellátásához elegendő kb. 10 tyúk és 1 kakas), akiket kiengedve a gyümölcsösbe, összeszedegetik a földön heverő magvakat, gyümölcsöket, majd miután hasznosították, szerves trágyájuk tápanyag utánpótlást jelent fáinknak. A gyümölcsöst különböző biopermetlevekkel (pl. csalánlé) kezelve, el tudjuk kerülni a vegyszerek használatát. Végeredményben tyúkjaink egészségesen nevelődnek fel, tojásuk, húsuk beltartalma magas lesz és a gyümölcseink is vegyszermentesek lesznek.
Megyjegyzés: Azért hangsúlyozom ki a beltartalom (nyomelmek, vitaminok, ásványi anyagok) fontosságát, mert amiket boltban kapunk (sőt, a piacon is sokszor!) tojások, legtöbbjük ketreces (3-as kód) tartásból származnak. Az így nevelődött tyúkok kevesebb, mint 1 négyzetméteren élnek, antibiotikummal, ipari takarmánnyal tömik őket, aminek eredményeképpen kapunk egy megkérdőjelezhető beltartalmi minőséggel rendelkező tojást, húst.
Láthatjuk, ha megfelelően alakítjuk ki az életteret (csak a tervezésre kell nagyon odafigyelni), akkor a rendszer működik önmagától, nekünk csak le kell aratni a “termést”. A permakultúrát szokás a lusta kertész gazdálkodási módjának is nevezni, mivel a talajműveléstől kezdve, a vegyszerezésig, semmit nem kell csinálnunk a kertben, csak tervezni és tervezni. A giliszták ásnak helyettünk, a kártevőket pedig, azok természetes ellenségeivel, illetve őket távol tartó, elvonzó növények telepítésével tudjuk semlegesíteni. Nem izgalmas?
Akit bővebben érdekel a permakultúra, annak a magyar Bill Mollison, Baji BélaÖnfenntartó ökológiai gazdálkodás: Permakultúra (második kiadás) című könyvét tudom meleg szívvel ajánlani!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése