„Ha valaki azt hiszi, hogy egy véges világban létezhet végtelen növekedés, annak vagy elment az esze, vagy közgazdász.” Serge Latouche 
Van egy blog, amit mindenkinek tudok ajánlani, mivel hasznos gondolatokat közvetít. Ezen a blogon olvastam egycikket, ami arról szól, hogyan is váltak a városok olyan élhetetlenné, és ugyan nincs kimondva a cikkben, de fenntarthatalanná is. El kezdtem gondolkodni, illetve korábban olvasott ismereteimben kutatni, mivel is tehetnénk jobbá-szebbé a városi életet. Ha rövid távon gondolkodunk, akkor nincs esély a városok fenntarthatóvá tételében. Jelenleg olyan szinten emésztik fel az erőforrásokat, hogy véleményem szerint lehetetlen rövid időn belül egy kiegyensúlyozott életmódot létrehozni abban a közegben, valamilyen katasztrófa nélkül. Hosszú távon gondolkodva, viszont el lehet indulni egy olyan úton, aminek már lehet látni a nyomvonalát, vannak kezdeményezései. Ilyen a lassan, de növekvő bicikli utak száma, a jövőre Budapesten is elinduló bubi projekt, vagy a növekvő zöld felületek száma. De ezek még mindig csak a városok élhetőségében, komfortszintjében változtatnak. Az erőforrások input-output arányán nem. Végeredményben csupán kellemesebb környezetben zabáljuk továbbra is az erőforrásokat (víz, gáz, olaj, élelmiszer). Ez nem nyugtathatja meg a városi lakókat, nem lehet elég.
Ezért szükséges a városi tanyák gyakorlati alkalmazásának támogatása is. Igény a lakosság részéről volna rá, a kormányzatnak egyelőre nincs. Pedig igazán nem nagy dologról van szó. A parkokba nem dísznövényeket, különböző tujákat, meg futónövényeket kellene telepíteni, hanem mondjuk az ember számára hasznosan termő növényeket (gyümölcsfákat és bokrokat, zöldségeket), amiket aztán a közösség ápol, szakemberek segítségével. Amolyan permakultúrásan. Erre nagyon jó példákat hoz Kuba, aki a 70-es évekbeli olajhiányt próbálta ellensúlyozni városi kertek kialakításával. Erről készítettek egy dokumentumfilmet is, A közösség ereje címmel, érdemes megnézni!
A közösségi terek, gazdálkodási területtekké való átalakítása mellett, otthon, a polgári lakások körfolyosóin, az erkélyeken, belső udvarokon is lehet balkonládás és egyéb módszerekkel próbálkozni, hogy megtermeljünk magunknak valamennyi élelmet. Ehhez Rosta Gábor könyve jó ötletekkel szolgálhat. Ha az önkormányzatok és a városi lakosság képesek lennének elindulni ilyetén módon az önfenntartás felé, akkor már valamennyire elégedettek lehetnénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése