kedd, május 8

Fenntarthatóság a városokban

„Ha valaki azt hiszi, hogy egy véges világban létezhet végtelen növekedés, annak vagy elment az esze, vagy közgazdász.” Serge Latouche Fenntarthatóság a városokban

Van egy blog, amit mindenkinek tudok ajánlani, mivel hasznos gondolatokat közvetít. Ezen a blogon olvastam egycikket, ami arról szól, hogyan is váltak a városok olyan élhetetlenné, és ugyan nincs kimondva a cikkben, de fenntarthatalanná is. El kezdtem gondolkodni, illetve korábban olvasott ismereteimben kutatni, mivel is tehetnénk jobbá-szebbé a városi életet. Ha rövid távon gondolkodunk, akkor nincs esély a városok fenntarthatóvá tételében. Jelenleg olyan szinten emésztik fel az erőforrásokat, hogy véleményem szerint lehetetlen rövid időn belül egy kiegyensúlyozott életmódot létrehozni abban a közegben, valamilyen katasztrófa nélkül. Hosszú távon gondolkodva, viszont el lehet indulni egy olyan úton, aminek már lehet látni a nyomvonalát, vannak kezdeményezései. Ilyen a lassan, de növekvő bicikli utak száma, a jövőre Budapesten is elinduló bubi projekt, vagy a növekvő zöld felületek száma. De ezek még mindig csak a városok élhetőségében, komfortszintjében változtatnak. Az erőforrások input-output arányán nem. Végeredményben csupán kellemesebb környezetben zabáljuk továbbra is az erőforrásokat (víz, gáz, olaj, élelmiszer). Ez nem nyugtathatja meg a városi lakókat, nem lehet elég.
Ezért szükséges a városi tanyák gyakorlati alkalmazásának támogatása is. Igény a lakosság részéről volna rá, a kormányzatnak egyelőre nincs. Pedig igazán nem nagy dologról van szó. A parkokba nem dísznövényeket, különböző tujákat, meg futónövényeket kellene telepíteni, hanem mondjuk az ember számára hasznosan termő növényeket (gyümölcsfákat és bokrokat, zöldségeket), amiket aztán a közösség ápol, szakemberek segítségével. Amolyan permakultúrásan. Erre nagyon jó példákat hoz Kuba, aki a 70-es évekbeli olajhiányt próbálta ellensúlyozni városi kertek kialakításával. Erről készítettek egy dokumentumfilmet is, A közösség ereje címmel, érdemes megnézni!
A közösségi terek, gazdálkodási területtekké való átalakítása mellett, otthon, a polgári lakások körfolyosóin, az erkélyeken, belső udvarokon is lehet balkonládás és egyéb módszerekkel próbálkozni, hogy megtermeljünk magunknak valamennyi élelmet. Ehhez Rosta Gábor könyve jó ötletekkel szolgálhat. Ha az önkormányzatok és a városi lakosság képesek lennének elindulni ilyetén módon az önfenntartás felé, akkor már valamennyire elégedettek lehetnénk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése