szombat, május 19

A növényi fehérjékről

 A legtöbb ember nem hiszi el, hogy a növényekből, magvakból teljesértékű fehérjéhez juthatunk. Pedig sőt!

Az ember az emésztés során a fehérjéket aminosavakra bontja le, és ezekbõl építi fel a saját fehérjéit. (Ez minden biológiakönyvben szerepel.) Nem a megevett fehérjét építi be tehát, hanem az aminosavakat, ezért minden alapot nélkülõz az a kijelentés, miszerint az állati fehérje azért lenne jobb, mert közelebb van szerkezetében az emberihez és ezért könnyebb beépíteni, felhasználni. A másik gyakran emlegetett "mese", hogy a növények nem teljes értékû fehérjét tartalmaznak, ezért rosszabb minõségûek. Ez a mítosz az esszenciális aminosavakra vezethetõ vissza. Nyolc aminosavról van szó, melyek azért esszenciálisak, mert a szervezet nem tudja õket elõállítani - mindenképpen kívülrõl kell õket bevinni.
Azt a fehérjét hívja a természettudomány teljesértékûnek, amely az összes, az adott élõlény számára esszenciális aminosavval rendelkezik. A növények közül ilyen a kelbimbó, a sárgarépa, a kukorica, a karfiol, az uborka, a tök, a krumpli, a zöldborsó, az összes dióféle, a szezám- és napraforgómag, valamint a paradicsom fehérjéi. 

Hangsúlyoznunk kell, hogy egyébként sem szükséges minden étkezés alkalmával a teljes értékû fehérje fogyasztása, de még naponta sem. "A test képes bármilyen aminosavhoz hozzájutni a saját közös használatú tartalékából, ha az egy adott étkezésbõl hiányzik is." - Dr. E. S. Nasset. Ezzel a témával egyébként számos kutató foglalkozott behatóan már az ötvenes évek elején (Dr. P. Bianchi és Dr. R. Hilf, Dr. H. Braun, Dr. H. N. Munro és társai stb.). Többszörösen bebizonyosodott, hogy az ember számára minden igényt kielégít és tökéletesen megfelel az állati fehérjétõl teljesen mentes étrend! (Dr. M. Abdullah és társai, Dr. G. L. de Romana és társai, Dr.J. T. Dwyer és társai, Dr. J. M. Howe és társai, Dr. J. Knapp és társai, Dr. S. K. Kon és társai stb.)

A fehérjetöbblet elõször is túlterheli az emésztõrendszert, a hús kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) része nem tud megemésztõdni, ezért megrohad. A rothadás következtében a szervezet számára mérgezõ anyagok keletkeznek, melyek a véráramba kerülve számos betegség kialakulásáért felelõsek. Ezt a folyamatot tovább erõsíti a húsnak az a rossz tulajdonsága, hogy nagyon alacsony a rosttartalma, ezért az emésztetlen húsfehérje csak lassan ürül ki a belekbõl, tovább növelve a káros anyagok keletezésének és felszívódásának esélyeit. Mire a bûzös maradék eltávozik a szervezetbõl, egy csinos kis önmérgezõdést okoztunk magunknak.

A fehérjék hõkezelés hatására kémiai szerkezetükben megváltoznak, denaturálódnak. A denaturált fehérjék emésztése tökéletlen, mert fõzés hatására az aminosavakból törmelék marad, ami a szervezet számára használhatatlan. Minél tovább fõzzük az állati fehérjét, annál több mérgezõ anyagcseretermék keletkezik, annál büdösebb a széklet, a vizelet annál több rohadásból származó bomlásterméket tartalmaz. Dr. Pottenger macskákon végzett kísérletei minden kétséget kizáróan bebizonyították, hogy a hõkezelt állati fehérje megbetegít. Az állatokon jelentkezõ betegségek nagyon is emberiek voltak: fogínysorvadás, ízületi gyulladás, májzsugor, gyomorhurut stb. Azok a macskák, akik hõkezelt állati fehérjétõl megbetegedtek, már soha nem nyerték vissza az egészségüket teljesen. Ezen kísérletek eredményei arra is rámutatnak, hogy még a húsevõ állatok sem képesek megemészteni a fõtt húst, pedig az õ szervezetük a húsevésre rendezkedett be. Hát még az ember, aki a gyenge gyomorsavával teljesen tehetetlenül áll a hõkezelt fehérje elõtt!

Az emberben mindaz a fehérje, amely nem használódik fel elfogyott építõköveink pótlására, elbomlik, és mint azonnali energiaforrás szerepel. Ez azonban igen drága és rossz hatásfokú energiaforrás és a belõlük keletkezett salakanyagok kiürítése jelentõs terhet ró a szervezetre. A fiziológiai építõszükséglet kielégítésén túli fehérjefogyasztást luxusfogyasztásnak nevezzük. Ez a fehérjetöbblet károsítja a májat és a vesét, és felborítja a test nitrogén- és sav-bázis egyensúlyát is (Dr. Beznák A., Dr. R. Walker és társai stb.).

forrás: http://www.vegetarianus.hu/irasok/hus/hushuss1.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése