Őseink leleményessége az esővíz gyűjtésben - ahol megbecsülik az ivóvizet

Az indiai Arany-sivatagban évszázadok óta a lehető legegyszerűbb, de leleményes  módokon: lyukakkal ellátott emelvények segítségével vagy a házak tetejére épített gyűjtőbe és a földbe ásott tározókba gyűjtik össze az esővizet. Megbecsülik  minden cseppjét, hiszen a felszínen nincs víz, a föld alatt pedig csak sós víz található. Az így begyűjtött víz színtiszta ivóvíz.
Az egyes házak tetején begyűjtött esővizet a szobákba vezetik. Ezen kívül van közös víztározó is, amit művészi igényességgel, közös munkával alakítottak ki. A vízgyűjtőt egész évben használják, noha egy része a nyári évszakban leapad. "A régi társadalom szívvel-lélekkel egyesítette a tudományt és a szépséget. Ezek a gyönyörű szobrok mutatják meg nekünk a vízszintet. Amikor esik az eső, a víz feltölti a tározót, ezeket a gyönyörű szobrokat elfedi a víz - ezt ma 'tömegtájékoztatásnak' hívják. A városban mindenki tudta, hogy ha ez a kőelefánt víz alá kerül, akkor lesz víz 7, vagy 9 hónapon át vagy akár egy egész évig. Mikor az esős évszakban a tározó megtelt vízzel, az emberek jöttek és hódoltak ennek a tónak, lerótták tiszteletüket és hálájukat."
A száraz vízgyűjtők segítségével a homokból sajtolják ki a vizet és gyűjtik a tározóba. A vízgyűjtőket és a tározókat meg kell tervezni, megépíteni és karbantartani. Gondoljuk csak el, hogy ezeket a létesítményeket generációk sora tartja fenn évszázadok óta felügyeleti szervek és finanszírozás nélkül. " A felhő ritka vendég errefelé, viszont az itteni nyelvjárásban 40 szavuk van rá."  
A vízgyűjtő terület kezdetét kőoszlopok jelzik, itt nem lehet köpködni és semmi olyan tevékenységet végezni, ami szennyezhetné a vizet. A magasból letekintve felfelé vezető lépcsősort látunk, amely  platóban végződik, majd lefelé vezet a lépcsősor. Ezek sorozata egymás mellett, mögött és fölött impozáns látványt nyújt. Ha esik az eső és a vízszint megemelkedik, akkor néhány lépcsősor a víz alá kerül, ha fogy a víz, újból láthatóvá válik.
Régen a sivatagban élő emberek karjukon tetoválást viseltek. "Az élet középpontja a víz. Ezek szépséges hullámok, ezek a gyönyörű lépcsők, ezek a fák és a virágok, amik illatosítják életünket. Ez a sivatag üzenete."
Itt nézheted meg Anupam Mishra 17:15'-es előadását :
http://www.ted.com/talks/lang/hu/anupam_mishra_the_ancient_ingenuity_of_water_harvesting.html

Anupam Mishra az indiai esővíz gyűjtés szakértője, hazai és nemzetközi fórumokon ismerteti az érdeklődőkkel és a szakértőkkel az ősi esővíz gyűjtési módszereket, amelyek révén még a legzordabb természeti körülmények között élő indiai közösségek is önellátóak tudnak lenni ivóvízből. Leleményesség, alázat, szaktudás, tisztelet és együttműködés az anyafölddel - egyszerű, közvetlen személyiségével Anupam Mishra ezt közvetíti a nyugati világ számára.

Fogyóban a vízkészletünk - Takarékoskodjunk a vízzel!

Juhász Árpád mesél arról, hogy hogyan lehet a jövőben biztosítani az emberiség számára szükséges ivóvizet?            
 http://tv2.hu/mokka/video/oazisvarosok?r=tv2                                                                                                                                                                                                                                                                           

Óvjuk földünk ivóvíz készletét!

Megdöbbentően kevés a Föld ivóvíz készlete, olvasható awww.origo.hu hírportálon. Egy számítógépes grafika segítségével mutatják be, milyen arányban található a Földön édesvíz - vagyis mindaz, amit megihatunk.
http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/ilyen-keves-a-foldon-az-ivoviz//

Gondolkozzunk el azon, hogy mi magunk, a saját környezetünkben mit tudunk tenni az ivóvíz felesleges használatának csökkentéséért!
Az is elgondolkodtató, hogyan használjuk fel a roppant értékes egészséges, tiszta édesvizet. Szinte mindenhez ivóvizet használunk, a felmosástól a WC-öblítésen keresztül a kocsimosásig. Magyarországon a nagyvárosokban élők napi 120-150 liter ivóvizet használnak el, és ebből az egyik legnagyobb tétel a vécéöblítés 15-25 literes vízigénye.


Mi a vízlábnyom? 
http://vizmuvek.hu/vizvilagnapja/vizlabnyom.html

Radikális lépésekre van szükség világszerte - figyelmeztet a WWF által kétévente kiadott tanulmány, amelyet idén egy űrállomásról mutattak be! A növekvő fogyasztás, az erőforrások egyre intenzívebb használata és a sokasodó népesség egyre elviselhetetlenebb terhelést jelent Földünknek, világít rá a 2012-es Élő Bolygó Jelentés. 
http://wwf.hu/klima_/1/az-urbol-nezve-is-csak-egy-foldunk-van

Egy csésze káve ára 140 liter víz

Szerző: GB

2012. március 14.

Virtuális víz – a vízügyi és környezeti és erőforrás gazdálkodással foglalkozó szakemberek ezen új fogalom bevezetésével igyekeznek felhívni arra a figyelmet, hogy a Föld erőforrásai végesek, beleértve a vízkészleteinket is.

- Ez egy olyan fogalom, amely arra nyújt magyarázatot, hogy a növekvő népesség, a növekvő fogyasztás és egyéb globális változások hogyan befolyásolják a Föld jövőjét - mondja Ijjas Flóra, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Környezetgazdaságtan tanszékének munkatársa. - A virtuális víznek, mint mutatónak elsősorban termékek előállításakor van jelentősége: arról a vízmennyiségről van szó, amelyet egy adott termék előállítása során felhasználnak. Egy szelet marhahús esetén például az állat tartásához szükséges vízmennyiséget jelöli, beleértve a szükséges takarmány előállításának vízigényét is, amely így megközelítőleg 4500 liter vizet jelent.

A kutatók számításai szerint egy csésze kávé előállításához 140 liter vízre van szükség, egy pohár vörösbor előállítása 120 liter vízet igényel, 1 csomag toast kenyér előállításához 650 liter vizet kell felhasználni a számítások szerint. A mutatószámot más termékekre is lehet alkalmazni: 1 darab farmernadrág “ára” 10855 liter víz.

Ijjas Flóra a Helyi Témának elmondta: a virtuális víz kereskedelem is egyre nagyobb teret nyer a gazdaságban, hasonlóan a szén-dioxid kvóta adásvételéhez.

- A világ különböző részein adott termék előállításának virtuális víz költsége is eltérő. Függ például az éghajlattól, a termelési technológiától is. Egyre több fejlett államban észlelték, hogy nincs meg a kellő vízmennyiség, vagy éppen termőföld ahhoz, hogy a szükséges élelmiszereket megtermeljék. Ezért az utóbbi években terjed az úgynevezett agrár imperializmus, azaz amikor gazdagabb, vízhiányos  országok - például egyes arab országok - termőföldet vásárolnak gazdaságilag kiszolgáltatottabb, de vízben, termőföldben gazdagabb  - például afrikai - országokban. Így ezek a gazdagabb országok kevesebb „víz-költséggel”, tudják előállítani a szükséges élelmiszert amelyet aztán az anyaországba szállítanak. De néhány éve Katar és Omán ugyanilyen célból hazánkat is megkereste, hogy födterületeket vegyenek itt. Ez a tervük meghiúsult. 

Forrás: http://helyitema.hu/belfold/32747

Ivóvizünk felét lehúzzuk a wc-n!

 Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) munkatársai által összeállított jelentés leszögezi: az EU területén az utóbbi években jelentősen javult a víz minősége, a készletek túlfogyasztása azonban egyre nagyobb gondokat eredményez. Ha nem sikerül megoldást találni a felmerülő problémákra, veszélybe kerülhet a kontinens teljes vízellátása.

---

„A vízkészletekre Európa több pontján komoly nyomás nehezedik, és a helyzet egyre rosszabb” - kezdte az EEA hivatalos oldalán megjelent sajtóanyagban mondandóját Jacqueline McGlade, az EEA igazgatója, majd hozzátette: „A mezőgazdaság, az energiatermelés, az ipar, a közművek és az ökoszisztéma egyaránt nagyon fontosak, és mind versengenek ezért a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrásért.”  McGlade asszony idézett szavai kiválóan összefoglalják a földi vízkészlettel kapcsolatos kihívás lényegét: napról napra növekszik az igény az ivóvíz iránt, a készletek azonban végesek.

Fogy a víz?

A válasz a kérdésre egyszerre nem és igen. Nem fogy, mivel a víz mennyisége globális viszonylatban állandó. A víz körforgása azonban egyensúlyi állapotot feltételez, amit helyi szinten könnyen meg lehet bontani, így regionálisan igen, csökkenhet a víz mennyisége. Ha például egy adott területen a mezőgazdasági termelés során több vizet használnak öntözésre, mint amennyi a talajba természetes úton visszakerül, akkor az öntözővíz párolgása miatt megnövekszik a légkör páratartalma. Mivel a légkör folyamatos mozgásban van, képes arra, hogy a benne felgyülemlett vizet a vízforrástól lényegesen messzebbre szállítsa, ahol az majd csapadék formájában lehullik. A forrás közelében tehát csökken, míg a csapadékosabbá váló területeken növekszik a víz mennyisége.

A mennyiség azonban nem minden: a mezőgazdasági termelés, az állattartás, valamint az emberek ivóvízzel történő ellátása egészen más minőségű vizet igényel. Habár a víz természetes viszonyok között képes megújulni, az ivóvíz esetében célszerűbb a megújítható kifejezést használni, mivel az ember termelő tevékenysége igen sok szennyező anyagot (növényvédőszerek, műtrágya, szennyvíz, stb.) juttat a vízkészletekbe, így azokat valamilyen eljárással emberi fogyasztásra alkalmassá kell tenni, ennek pedig ára van: átlagosan 0,6 KWh energia szükséges egy köbméter ivóvíz előállításához. 

Amint az az EEA tanulmányából kiderül, a vízminőség tekintetében komoly javulás figyelhető meg Európa-szerte, köszönhetően az EU szigorodó környezetvédelmi szabályozásának, a rendelkezésre álló vízmennyiséget azonban továbbra is pazarolja az öreg kontinens lakossága.

„A vízforrásokkal ugyanolyan hatékonyan kell bánni, mint bármely más, állami tulajdonban lévő természeti kinccsel.” - Jacqueline McGlade

Az EEA jelentése ezért az európai vízfelhasználás hatékonyabbá tételére, valamint a fenntartható vízgazdálkodás megteremtésének lehetőségeire fókuszál. A tanulmány szerzői szerint a cél elérése érdekében az első lépés, hogy a már hatályos szabályozást sokkal következetesebben és szigorúbban be kell tartatni. Ezen felül pedig számtalan lehetőséget hordoz magában a vízgazdálkodással kapcsolatos adatok széles körben való elérhetőségének lehetővé tétele a weben, a különböző piaci mechanizmusok, a rendelkezésre álló, hatékonyságot növelő technológiák, valamint a folyamatos innováció, ezért a jelentés ezekre a kérdésekre koncentrál. 

Különösen nagy jelentőséggel bír a mezőgazdasági termelés, amely a vízfogyasztás negyedéért felel európai viszonylatban, de a mediterrán országokban ez az arány elérheti a 80 %-ot is. A szakértők szerint jelenleg ez az a terület, amely esetében a legkönnyebb növelni a vízhasználat hatékonyságát, mivel elérhető áron rendelkezésre állnak nagy hatásfokú öntözőrendszerek, ezért az EU-nak szorgalmaznia kell ezek széles körben való használatát. A becslések szerint mindez 25%-kal csökkenthetné az európai agrárium vízfogyasztását.

A másik, legalább ennyire fontos kérdés a közműszolgáltatások ésszerűbbé tétele. Az Unió vízfelhasználásának közel ötödét adó lakossági fogyasztás rendkívül pazarló, egyes tagállamok esetében a kárba vesző ivóvíz aránya eléri az 50%-ot, ráadásul az elhasznált víz közel negyedét a wc-k öblítésére használják. A jelentés e tekintetben Zaragoza városát említi követendő példaként, amely éves átlagban 1,6 millió liter vizet volt képes megspórolni 1995 és 2008 között úgy, hogy a lakossága közben növekedett is. A város vezetői - pártállástól függetlenül -, felismerve a téma fontosságát, komoly összegeket fordítottak egy olyan kampánysorozatra, amely a városi lakosság fogyasztási szokásainak megváltoztatását célozta. Ezen felül pedig olyan rendszereket vezettettek be a helyi ipari üzemeknél, és nagyobb közintézményeknél, amelyek képesek az elhasznált vizet újra keringtetni, valamint az épületek hűtésében is jelentős szerepet játszanak.

A vízdíjak átalakítása és áremelkedés várható?

A vízhasználat hatékonyabbá tételében nagy szerepet szánnának különböző piaci eszközöknek. Mindezt azzal indokolják, hogy a víz ára nem tükrözi annak valóságos értékét, mivel az árazás során nem veszik figyelembe az ivóvíz fogyasztásának és szennyezésének tényleges gazdasági és környezeti hatásait. Tipikus példaként említik, hogy a legtöbb esetben a lakosságnak kell megfizetnie a víztisztítás árát, pedig a szennyező anyagok igen nagy hányadát a mezőgazdaság és az ipar juttatja a vízkészletekbe. Ezért javasolják a vízgazdálkodással kapcsolatos politikák teljes átgondolását, és adók, támogatások, valamint egyéb gazdasági lehetőségek kombinált használatát annak érdekében, hogy ösztönözzék a fogyasztókat a pazarlás mérséklésére.

Összefoglalva, a jelentés olyan hatékony technikákat tartalmaz, amelyek körültekintő felhasználása hosszú távon megoldást nyújthat az európai vízgazdálkodás problémáira. A dokumentumban foglaltakat mindenképpen érdemes megfontolnia a politikai döntéshozóknak, hiszen a víz valóban az élővilág lételeme, a vele való hatékony gazdálkodás ezért létkérdés. Azt pedig csak remélni lehet (különösen Magyarország esetében), hogy a javaslatok közül nem csupán a víz árának növelése, valamint új adónemek kivetése keltik fel az érdekeltek figyelmét. Hazánkban különösen nagy hangsúlyt kellene fordítani a kérdéskörre, mivel köztudott, hogy világviszonylatban is kiválóak az ország adottságai, ezt a kincset pedig nem szabad veszni hagyni. És ahogyan azt Zaragoza példája bizonyítja, a politikai erők együttműködése kiemelkedő sikerekhez vezethet.

Forrás: http://csaladhalo.hu/cikk/hatter/ivovizunk-felet-lehuzzuk-wc-n